“A tartalomfejlesztés az erdő legnagyobb fája” /Damjanovich Nebojsa/
Köszönet Damjanovich Nebojsának a találó és inspiráló metaforáért, amelyet blogindító írásomban erdőkerülőként körbejárnék!
Ha eltekintünk a „fa” archetípusának pszichológiai hátterétől, a kollektív tudatalattiban gyökerező eredetétől, annyit érdemes megemlíteni, hogy a szöveg legalább annyira szól az írójáról, mint amennyire szól – jelentésénél, tartalmánál fogva – az olvasónak. A nyelv hétköznapi metaforái ebből a szempontból mindig esszenciái egy gondolatmenetnek vagy akár egy gondolatfolyamnak, hosszabb lélegzetű bármilyen szövegnek. A fogalmi sík – a „tartalomfejlesztés” – puszta jelentését olyan tartalmakkal gazdagítja a képi sík – „fa” „az erdő fája”, „ az erdő legnagyobb fája”-, amelyeket akár oldalakon át részletezhetnénk, mégsem érnénk el vele azt a hatást, mint a tömör metafora-tömbbel.
A szövegírásban – legyen itt szó most az online szövegekről – szerencsés a metaforák alkalmazása, mert az ilyenfajta képi gondolkodás nem áll távol sem az igényesebb, sem az átlag szövegolvasótól. Az emberi nyelv, beszéd kialakulásában, az emberi gondolkodás folyamatos változásában nagyon fontos szerepet játszott-játszik az ilyen jellegű – legtöbbször nem tudatos – képalkotás. A szövegíró viszont tudatosan és bátran nyúlhat a nagy, közös kincshez, mert a metafora egy főcímben, címsorban vagy összegzésben találó, tömör, ugyanakkor egyedi is. Elmondja a lényeget, de fölkelti és ébren tartja a figyelmet, továbbolvasásra ösztönöz. Mindezt úgy, hogy észre sem vesszük, hiszen ezek a másodperc törtrésze alatt lejátszódó folyamatok. Nem kell harsogó nagybetű, nem kell vörös kiemelés, felkiáltójel, a másodperc töredéke alatt már úgyis eldőlt minden: az olvasó egyszerűen kíváncsi lesz a folytatásra!
A folyamat másik aspektusa szintén a régmúltba nyúlik, és ezt érdemes szem előtt tartani mai - látszólag – individualizálódott körülményeink között is. Ez a képi sík mindig hat az érzelmekre, éppen azzal, hogy távoli, közös élményeket idéz föl, amelyeket minden egyes embernél saját élmények, tapasztalatok árnyalnak-színeznek. A képi sík érzelmi töltete és a fogalmi sík semleges információja közötti feszültség vibrálása indítja el az asszociációk sorát, hogy megteremtődjön a kapcsolat a két, egymástól távoli minőség között. Véleményem szerint ez az asszociációs vibrálás nemcsak a metafora lényege, hanem minden kreatív szöveg egyik titka is.
