péntek, július 9, 2010
Vajda László 17 éve vezeti saját cégét. Kiadványszerkesztéssel indult, majd a kommunikáció
és multimédia különböző területeit bejárva ma már videó készítéssel is foglalkozik.
Legújabb szolgáltatásai a professzionális üzleti videó és a hatékony gerilla videó. Tovább »
hétfő, április 26, 2010
1. Honnan érkeztél a szövegírás világába?
Végy egy építőmérnöki diplomát, keverd össze alaposan néhány éves napilapos újságírói és szerkesztői tapasztalattal, majd cseppents hozzá egy kis posztgraduális szociológiai végzettséget. Ez a fogás kiválóan felszolgálható az építőipari szaklapkiadás, szakújságírás világában, és értelemszerűen felkelti az építőipari cégek figyelmét is, amelyek szövegírót keresnek. Az elmúlt tizennégy évben elsősorban ebből élek, de hobbiból és elkötelezettségből írok sok minden mást is; kisregényt, újságíró-tankönyvet, blogot a magyar országimázsról (http://netalaljukki.igen.hu) és egyebeket.
péntek, április 23, 2010
Ez a tükör homályosabb, mint az első, anyám szeme, amelyben még nem láttam magamat.
Homályosabb annál is, mint amelyik nagyanyám szobájában állt. Az előtte álló varrógép alá bújva a tükörbe nézve sem magamat láttam, hanem tündéreket és manókat.
Még nővérem tükrénél is homályosabb, amelyet leejtettem és darabokra tört, és a tükörcserepekben megsokszorozódott a darabokra tört világ. Tovább »
kedd, április 13, 2010
csütörtök, március 11, 2010
1. Hogyan látod a hazai vállalkozók marketinghez fűződő viszonyát?
Ez többségében nem viszony, hanem iszony. Durván hangzik? Lehet. A valóság talán még durvább: ez igaz. A vállalkozók egy része ráébredt már arra: a kicsiknek még jobban kell a marketing, mint a nagyoknak Sajnos mégis azt látom, hogy a többségük ezt olyan “guruk” közvetítésével próbálja a gyakorlatban megvalósítani, akik kiragadták a marketing egy szűk szegmensét, és azt adják el nekik marketingként. Az tény, hogy maguk a “guruk” kiváló marketinget csinálnak – maguknak. A hiba ott van, hogy nem erre tanítják a vállalkozásokat. Másik hiba – ami részben kényszer is -, hogy a kisvállalkozók, vállalkozások vezetői maguk akarnak marketingesek is lenni. (Hazabeszélek, mondhatja bárki, és igaza van :-) ) Saját munkájuk, az ügyvitel, a rengeteg adminisztrációs teher mellett ezért nem is csoda, ha a gyors és nagy sikert ígérő “guruk” tanításait választják. Hiszen ott gyorsan sajátíthatnak el egyszerű és – elismerem, – sok esetben hatékony dolgokat.
Tehát a marketinget használó vállalkozások nagy része valójában a marketing eszköztárának igen kis részét használja. A magyar kisvállalkozások többsége a marketinget azonosítja a reklámmal és a neten való ténykedéssel. Azután ott vannak azok, akik azt mondják, a marketingre költött pénz: kidobott pénz. Sajnos ebben Ogilvy egy mondása őket látszik igazolni. (”A reklámra költött pénz fele kidobott pénz, csak azt nem tudjuk, melyik fele.”) Sajnos Ogilvy – ahogy azt már néhányszor kifejtettem, – “átverte” a világot. Az ezt a kijelentést magukénak valló vállalkozókat nagyon nehéz elérni és meggyőzni, hogy van értelme foglalkozni a marketinggel, költeni rá. Ezért ma legnehezebb marketinges feladatnak egy marketinggel foglalkozó cég marketingjét tekintem.
kedd, február 23, 2010
1. Honnan érkeztél a szövegírás világába?
Kacskaringós volt az utam. A nyolcvanas években újságírónak készültem, de az utolsó pillanatban jelentkeztem a miskolci egyetem kohómérnöki karára. Az egyetem után viszont szinte azonnal átmentem a kereskedelembe. A cég, amely témafelelősként alkalmazott, „kígyófejtől légcsavarig” mindent, háztartási gépet, aranyat, elektronikát, műalkotást, értékpapírt és még fegyvert is árult.
Mikor az anyacég megszűnt, átvettem az elektromos gépjavító hálózatát. Közben környezetvédelmi másoddiplomát szereztem és csináltam egy „környezettudatos” magazint. Szükségünk volt minden jó anyagra, muszáj volt tehát élvezetes formába átírni a szerkesztőségbe érkező, remek témákat átfogó, de unalmas PR cikkeket, híreket. Ez az időszak nagyon jó volt rutinszerzésre az íráshoz.
kedd, február 23, 2010
Bölcsészként a szépirodalom marketing-szempontból értéktelen világából érkeztem a szövegíráshoz. Természetesen én úgy érzem, fontos útravalót kaptam a könyvektől, a klasszikusoktól. Más oldalamat viszont erősítenem kellett-kell, hiszen olyan szövegeket várnak tőlem, amelyek eladnak, sok ember figyelmét fölkeltik.
Hétről-hétre a webszövegírásról kérdezem majd a Facebook ismert és elismert szövegíróit – akik többnyire mással is foglalkoznak.
péntek, február 5, 2010
Jó előre megjegyzem, hogy nem vagyok sem marketing, sem reklámszakember. Viszont azon gondolkoztam, hogy milyen egy jó szöveg, amikor Tóth Tamásnál olvastam a Pulitzer-idézetet.
„Amit eléjük teszel, legyen rövid, hogy elolvassák, világos, hogy értékeljék, képekben gazdag, hogy emlékezzenek rá, de mindenekelőtt pontos, hogy a fénye vezessen.”
Más-más szövegtípusra vonatkoztatta az idézetet Joseph Pulitzer és Tóth Tamás, de ha belegondolunk, kis módosításokkal mindenféle szövegnél megállja a helyét.
A tartalomfejlesztésnél fontos szövegtípusokra kerestem jó és rossz példákat, és azt láttam, mennyire nem tartják be a webszövegírók az első tanácsot! „legyen rövid, hogy elolvassák”.
A különböző stílusrétegek stílusainál – tudományos, publicisztikai, hivatalos, szépirodalmi -, a konkrét szövegtípusoknál fontos, hogy a lehetőségekhez képest, és az átadni kívánt információknak megfelelően lényegre törő és tömör legyen a szöveg. Természetesen ez mást jelent egy reklámnál, egy riportnál, esetleg egy tudományos közleménynél, vagy egy regénynél. Ma egyre hatványozottabban igaz az, hogy azért legyen rövid, mert így olvassák majd el. De ne csak ezért legyen rövid / illetve megfelelő hosszúságú/, hanem azért is, hogy ne legyen terjengős, unalmas, önmagát ismétlő.
Én meg csak olvastam a hasamba lyukat beszélő hírlevelet, ötödször mondta el ugyanazt, de én egyre kevésbé szerettem volna hozzájutni a szolgáltatáshoz! Olvastam a weblap főoldalát, harsogó, vastag kiemelésekkel, ütősnek szánt, de már elcsépelt címsorokkal, vontatott, önfényező leírásokkal. Természetesen vannak jó példák is. Ráadásul nem tudom, marketing szempontból milyenek az általam rossznak vélt oldalak, de gyanítom, hogy eljárt felettük az idő.
Mindenesetre fölrémlett előttem a nem túl távoli jövő, amikor az intelligens, vagyis teljesen személyre szabott gyógyszerek mellett majd megjelenik az intelligens reklám, az intelligens tartalom. Vagyis mindenki teljesen személyre szabott szövegeket kap, miután életének minden mozzanatát nyomon lehet majd követni a virtuális világban. Ami már nem is lesz igazán virtuális. “Szép, új világ”…
hétfő, február 1, 2010
1. Minden újszülöttet először gondosan meg kell füröszteni, aztán hagyni, hogy kipihenje az első benyomások fáradságát, majd jól elpáholni e szavak kíséretében: „Nehogy írj! Nehogy írj! Nehogy író légy!” Ha a csecsemő ilyen testi fenyítés ellenére is írói hajlamokat árul el, a gyöngédség módszeréhez kell folyamodni. Ha a gyöngédség se használ, vessetek keresztet a csecsemőre, és írjátok rá: „Elveszett ember”. Az írói viszketegség ugyanis gyógyíthatatlan
5. Írással mindenki próbálkozhat, tekintet nélkül rangjára, vallására, korára, nemére, műveltségi cenzusára és családi állapotára. Nem tilos az írás elmebetegeknek, a színművészet kedvelőinek, sőt a jogfosztottaknak sem. Kívánatos különben, hogy a Parnasszusra kapaszkodók lehetőleg érett emberek legyenek, akik tudják, hogy a „helyes” és az „amely” szót ly-nal kell írni.
6. Kívánatos, hogy lehetőleg ne legyenek se katonaiskolai növendékek, se gimnazisták.
7. Ajánlatos, hogy az írással próbálkozónak, rendes szellemi képességein kívül, némi tapasztalata is legyen. A legmagasabb honoráriumot a sokat próbált emberek kapják, a legalacsonyabbat pedig az érintetlen és romlatlan lelkűek. Az előbbi csoportba tartoznak: akik harmadszor házasodtak, akik sikertelen öngyilkosságot követtek el, akik kártyán a rajtukvalót is elvesztették, akik párbajoztak, akik megszöktek hitelezőik elől stb. A másodikba: akiknek nincs adósságuk, a vőlegények, az alkoholellenesek, a diáklányok stb.
8. Íróvá lenni nagyon könnyű dolog. Minden zsák megtalálja a foltját, a legképtelenebb ostobaság is a maga megfelelő olvasóját. Ezért hát: bátorság!… Tedd magad elé a papírt, fogd a kezedbe a tollat, ingereld fel a fogoly gondolatot, s ródd a sorokat.
10. Légy rendes. Az alá, amit loptál, ne írd a saját nevedet…
11. A nyomtatott betűk világában is van illem. Akár az életben, itt sem ajánlatos mások tyúkszemére lépni, orrfúvásra más zsebkendőjét használni, más tányérjába beletenyerelni stb.
14. Engedd szabadjára képzeletedet, de fékezd a kezedet. Ne engedd, hogy a sorszám hajszolása elragadja. … A rövidség különben sosem árt. A kinyújtott gumi nem radíroz jobban, mint a tömör.
16. A honoráriumot nyomban írásod közlése után vedd fel. Előleggel ne élj. Aki előleget vesz föl – megeszi a jövőjét.
17. Ha a honoráriumot megkaptad, költsd, amire akarod: végy magadnak gőzhajót, csapolj le mocsarat, készítess fényképet magadról, rendelj egy harangot Finljandszkijnak, növeld háromszorosára feleséged turnürjét… egyszóval, végy rajta, amit csak kívánsz.
péntek, január 29, 2010
/A következő szöveg macskaallergiásokra veszélyes lehet!/
Írni bármiről lehet. Erre nagyjából 5 éves koromban jöttem rá. Akkor még a bármire írni változat tetszett jobban: bármire-bármivel – minden szülő emlékszik erre a korszakra. Mi is nosztalgiázunk egy megőrzött falfreskó maradványon az ebédlőben, és emlegetjük az előző házat – még az óvodás korszakból – ahol 1m 20 cm-ig, néhol magasabban is naív festők alkotásait csodálhattuk a gyerekszobában.
Írni bármiről lehet, s mivel ma csak néztem, amikor úgy éreztem, illene valamit írnom tartalomfejlesztésből – úgy gondoltam, nincs más hátra, jöjjenek a macskák!
Ez legalább megosztó téma, hiszen a macskákat vagy szereti valaki, vagy nem! Ráadásul életszagúbb és humorosabb, mint a tartalomfejlesztés, aminek a neve sem tetszik! Jobb a tartalomépítés, nem? De ennyi erővel lehetne kerttervezés, lakberendezés vagy gasztronómia is, erre biztosan jobban felkapnák a fejüket az olvasók. (Erről jut eszembe…, de ezt majd legközelebb!)
Tehát ma is besereglett utánam az összes macska a legkisebb szobába, ahol írni szoktam – egyedül Rumli nem, de csak azért, mert ő már ott hevert néhány vasalásra váró ruhán. Persze nem (nemcsak) nekem szólt a díszkíséret, hanem annak, hogy ott volt a legmelegebb. Másodperceken belül bájos csendéletté rendeződtünk. Mircike, a rangidős, az ÉN macskám – illetve pontosabb, ha azt mondom, hogy az én MACSKÁM, csak hogy az alá- és fölérendeltségi viszonyokat érzékeltessem. Természetesen ő van fölül, én meg alul, de ezt nem is kell magyaráznom macskakedvelők társaságában! TÉNYLEG fölül volt, ugyanis ő általában a monitoron nyúlik el kecsesen, egészen addig…
Megnyitottam a megkezdett dokumentumot, eddigre némi közelharc árán Buddha, a koromfekete kandúr dorombolt az ölemben. Makika a tengerimalac fölötti polcot választotta, Farkinca pedig az ablakban nézelődött. Mint ahogy én is csak néztem, mert nem jutott semmi az eszembe.
És ekkor Mircike ráesett a billentyűzetre.
Az, hogy leesik, elég gyakran elő szokott fordulni, de általában később, és az ellenkező irányba. Most viszont mintha minden erre várt volna: ami csak jelezhet egy számítógépen vagy a környékén, az mozgásba lendült, hangot adott, de legalábbis elkezdett villogni.
Mircike vérig sértve elhagyta a szobát, Buddha körmeit a combomba mélyesztve menekült, a tengerimalac visított, Makika a legtávolabbi szekrény alá bújt. Csak Farkinca nézett továbbra is kifelé a hóesésbe, mintha mi sem történt volna.
A dokumentum eltűnt. Nem is próbáltam megkeresni. Végülis a macskákról szóló szöveg is szöveg – és néha nem árt egy kis kikapcsolódás! A biztonság kedvéért viszont kivételesen becsuktam a macskák után az ajtót.
